Szerda

A hídon megállok. Nagyot slukkolok a Duna illatából. Biciklis csenget, elhúz mellettem, nem látsz, kiabálja. Igaza van. Már nyílnak a Gellért hegyen az orgonák is, alattam egy teherhajó úszhat, olajos füstöt eregetve. Remeg a vasszerkezet a villamosok súlyától. Rövidesen érzem a vásárcsarnok, a zöldségek és a húsok parfümőr által sem kikeverhető szagát. Az épület belseje maga a bábeli torony, a nyelvek keverése után. A galériára igyekszem, az orrom magabiztosan vezet, már sütik a lángost, kolbászt. A majoránna illata az útmutató kedvenc hurkasütőmhöz. A szokásosat, mondom, a mit adhatok kérdésre, nyújtom a pénzt. A csuklómra fűzött fehér botom a pultnak ütődik.

Illusztráció: Holló Anna