Fogadás

Elolvasod, amit írtam, és azt mondod, hogy ez nem igaz, hogy az egész nem is így történt. De hát számít ez? Hogy nem a Kálvin téren voltunk, és nem is abban a kilátóban, ahol tavaly télen jártunk? Hogy valójában sosem mondtam azt Neked, hogy meguntam félni, és te sosem válaszoltad azt, hogy kockacukor, miközben megsimogattad az arcomat? Azt mondod, hogy nem írhatom le így, mert nem ez a történetünk, hogy számít. Pedig ami számít az csak annyi, hogy fogadtunk egy csókban, hogy a Rómairól húsz perc alatt elsétálunk Békásig.

És elsétáltunk.

Valameddig.

Aztán azt mondtuk rá, hogy ez Békás.