Szuterén

Édesanyámmal egy szuterénban laktunk Zuglóban. Férj és apa nélkül próbáltunk boldogulni. Gyűlöltem a szuterént. A földdel egyenlő szintben lévő ablakokon bámulhattam az utcán járók cipőjét. Megfogadtam, ha elvégzem az egyetemet, hatalmas házam lesz, óriási ablakokkal, saját kerttel. Majd jött a szerelem. Ott akartam hagyni az iskolapadot. Mikor jóanyám megtudta, teljesen kiborult.
– Ha nem fejezed be az egyetemet, kiugrom az ablakon! – sipított elkeseredésében, mikor már a küszöbön álltam táskával a kezemben.
Egyszerre néztünk fel az ablakra. Belőlem ennyi szakadt ki:
– Mama, akkor befelé ugorjon!
Nevettünk. Mindig eszembe jut a mosolya, amikor gyönyörködöm a teraszom alatt elterülő rózsakertben.